Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1 gyönyörű vers (olvasd el)

 

 
Szólj...
Szólj rám, ha más már nem teszi, 
ne rohanj előlem, mint riadt kutya, 
csak maradj, hadd nézzelek, 
csodáljalak éjszaka, ha tündökölsz az égen, 
óvjalak, s közben tudjam, nem lesz féltem 
mint játékot a kisgyerek, én téged keresgéltem. 

Tudd, ha szíved nem tudja 
miért, hogyan s merre tovább, 
attól még nem vagy ostobább, 
mert olykor egy halk szó hangosabb, 
mint a nyáron zúgó villám hangja. 

Túl sokszor kérdeztem miért éppen én, 
vagy kevésszer talán? 
Dönteni ugyan nem tudok, 
de döntenem kell, hát elfutok. 

De ha elfutok szemed ki csodálja? 
Hisz szemed szememnek egyetlen csodája. 
Aki fogja kezed, ha elmegyek, 
az nem én leszek. 

Aki ágyadban neked dúdol 
nem az én hangom birtokosa, 
nem a szemem, nem a szám, 
s nem is szívem, mi téged csodál. 

Nem én leszek a gondolat fejedben, 
nem én leszek Ott Honod melege. 
Más lesz az illatod, 
ha szerelmem itt hagyom. 

De mégis még mindig félek, 
ha maradok, végül a bánat 
s keserűség belülről felemészt, 
mert olyannyira szeretlek, 
hogy óvjalak, nászomra egymagam megyek...
  Weszelovszky Gábor
 
 

 

Képgaléria


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 29847
Hónap: 185
Nap: 4